Mit keres a kalibrálás a tolerancia világnapján?
November 16-án, a tolerancia nemzetközi világnapján általában az elfogadásról, az egymás iránti tiszteletről és a különbözőségek megértéséről beszélünk. Első pillantásra talán távolinak tűnik ettől a témától a kalibrálás világa, pedig ha jobban belegondolunk, meglepően sok közös pontot találhatunk a két fogalom között.
A kalibrálás lényege, hogy ellenőrizzük, hogy egy mérőeszköz megfelelően működik-e, és az általa mutatott értékek mennyire felelnek meg egy ismert, megbízható referenciaértéknek. Nem azért kalibrálunk, mert feltételezzük, hogy minden műszer hibás, hanem azért, mert tudjuk, hogy az idő, a használat és a körülmények hatással lehetnek a pontosságra. Egy eszköz látszólag tökéletesen működhet, mégis előfordulhat, hogy már nem pontosan azt mutatja, amit kellene.
Talán velünk, emberekkel sincs ez másképp.
Mindannyian a saját mércénk szerint mérünk
A hétköznapokban folyamatosan értékeljük a környezetünket. Véleményt alkotunk másokról, megítéljük a helyzeteket, és gyakran pillanatok alatt eldöntjük, mit tartunk normálisnak, elfogadhatónak vagy éppen furcsának. Ezekhez az ítéletekhez azonban mindig van egy saját viszonyítási rendszerünk.
Tapasztalataink, neveltetésünk, kultúránk, környezetünk és korábbi élményeink alapján alakítjuk ki azt a mércét, amelyhez másokat viszonyítunk. De vajon milyen gyakran ellenőrizzük, hogy ez a saját mércénk valóban pontosan működik?
A tolerancia talán éppen ott kezdődik, amikor felismerjük, hogy a saját nézőpontunk nem feltétlenül az egyetlen helyes referencia. Attól, hogy valaki másképp gondolkodik, másként él, másképp kommunikál vagy más értékeket tart fontosnak, még nem biztos, hogy „hibásan működik”. Elképzelhető, hogy egyszerűen más tapasztalatok, más körülmények és más viszonyítási pontok alapján alakította ki a saját világképét.
A különbség nem feltétlenül hiba
A műszaki világban jól ismerjük a tűrés fogalmát. Tudjuk, hogy nem minden alkatrész lehet milliméterre, mikronra vagy századra pontosan ugyanolyan. Bizonyos eltérés megengedett, és ez az eltérés nem feltétlenül jelent hibát. Sőt, sok esetben éppen a megfelelően meghatározott tűréshatárok teszik lehetővé, hogy egy rendszer biztonságosan és megbízhatóan működjön.
Talán az emberi kapcsolatainkban is szükségünk van ilyen tudatosan értelmezett toleranciára. Nem arra, hogy mindenben egyetértsünk, vagy hogy feladjuk a saját értékeinket, hanem arra, hogy ne tekintsünk automatikusan hibának minden eltérést.
A különbözőség önmagában nem probléma. Néha egyszerűen csak arról van szó, hogy nem mindenki ugyanarra a beállításra van „kalibrálva”.
A kérdés: mi a referencia?
A kalibrálás egyik legfontosabb alapelve, hogy egy mérőeszközt megbízható referenciához viszonyítunk. Ez az emberi kapcsolatainkban is érdekes kérdést vet fel: vajon mihez mérjük egymást?
A saját megszokásainkhoz? A saját életünkhöz? Ahhoz, amit mi tartunk természetesnek?
És biztosak vagyunk benne, hogy ezek mindig megfelelő referenciapontok?
Mielőtt valakit túl hangosnak, túl csendesnek, túl érzékenynek vagy egyszerűen „túl másnak” tartunk, talán érdemes egy pillanatra megállni. Nem biztos, hogy a másik emberrel van probléma. Elképzelhető, hogy csupán a saját nézőpontunkból próbáljuk meg mérni őt.
Ideje néha újrakalibrálni magunkat
A kalibrálás nem egyszeri feladat. A pontosság fenntartásához időről időre ellenőrzésre van szükség. Talán ugyanez igaz a gondolkodásunkra is.
Érdemes időnként megvizsgálni az automatikus reakcióinkat, a berögzült előítéleteinket és azokat a feltételezéseket, amelyek alapján másokról véleményt alkotunk. Nem azért, hogy feladjuk önmagunkat vagy mindenben egyetértsünk másokkal, hanem azért, hogy pontosabban lássunk.
A tolerancia nem a saját értékrendünk feladása. Sokkal inkább annak felismerése, hogy a világ és az emberek sokkal összetettebbek annál, mint amit egyetlen nézőpontból pontosan meg lehetne mérni.
A tolerancia mint emberi pontosság
A tolerancia és a kalibrálás elsőre talán két teljesen különböző világ fogalmának tűnik. Az egyik az emberi kapcsolatokról, a másik a mérés pontosságáról szól. Mégis mindkettő arra tanít bennünket, hogy a helyes működéshez szükségünk van ellenőrzésre, megfelelő viszonyítási pontokra és annak felismerésére, hogy a látszólag egyértelmű dolgok mögött sokszor árnyaltabb valóság húzódik meg.
A tolerancia világnapja ezért jó alkalom lehet arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és feltegyük magunknak a kérdést: vajon elég pontosan látjuk egymást?
Mert lehet, hogy néha nem a másik emberrel van probléma.
Lehet, hogy egyszerűen nekünk lenne ideje egy kis kalibrálásra.
Ezen a tolerancia világnapján tehát ne csak a műszereink pontosságára gondoljunk. Vizsgáljuk meg azt is, milyen referenciaértékek alapján ítéljük meg egymást. Mert a pontosabb mérés nemcsak a műszerek világában vezet jobb eredményekhez, hanem az emberi kapcsolatainkban is.






